Az előzőekben tárgyaltuk, hogy milyen jogszabályi kritériumok mentén lehet megítélni, hogy mennyi ideig javíthatja a hibás terméket a kötelezett. Láthattuk, hogy egy nehezen megfogható határidőről rendelkeznek a jogszabályok. Ez nem mindig volt így. Korábban konkrét időpontokat tartalmaztak a jogszabályok, s ezért a köztudatban is ennél konkrétabb határidők terjedtek el. Az EU-s jogharmonizáció keretében a jogalkotó ezeket a konrkét határidőket fellazította. A hatályos jogszabályok szerint tehát az alábbi kritériumoknak megfelelően kell megítélni, hogy mennyi ideje van a kötelezettnek (kereskedőnek) a kijavítás, illetve kicserélés elvégzésére.
Fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség
Ez a legkülsőbb korlátja annak a határidőnek, ami a kijavításra, illetve kicserélésre rendelkezésre áll a kereskedő számára. Ez elsőre nem tűnik időbeli határidőnek, de ha azt nézzük, hogy a fogyasztó türelmére és a felhsaználás körülményeire van bízva ennek a fogalomnak a megítélése, akkor beláthatjuk, hogy itt mégiscsak szerepe van az időnek. Ugyanis minél tovább kell várnia a fogyasztónak, annál nagyobb kényelmetlenséget okozhat, hogy a terméket nem tudja rendeltetészerűen használni. Gondoljunk egy babakocsi meghibásodására, vagy egy családi hűtőgép meghibásodására.
Kényelmetlenség enyhítése
A kereskedőnek lehetősége van arra, hogy a fogyasztó ezen kényelmetlenségeit enyhítse. Például úgy, hogy a kijavítás, ill. kicserélés idejére egy hasonló terméket biztosít a fogyasztó részére. Korábban ez is kötelező volt, amennyiben egy bizonyos időn túl nem tudta kijavítani, vagy kicserélni a kötelezett a hibás terméket. Azonban az EU-s jogharmonizáció következtében már nem kötelező cserekészüléket biztosítani a javítás idejére. De azt azért nem árt tudni, hogy ha a kötelezett nem próbálja enyhíteni a fogyasztó kényelmetlenségeit, akkor előbb-utóbb komolyabb jogkövetkezmények elé nézhet, például lehetősége nyílik a fogyasztónak elállni a szerződéstől.
Törekvés a legfeljebb 15 napon belüli javításra, kicserélésre
A jogszabály szóhasználatából egyértelmű, hogy a kötelezettnek legfeljebb 15 napja van arra, hogy kijavítsa, vagy kicserélje a terméket, legalábbis törekednie kell rá. A jogszabály megengedő a tekintetben, hogy ha a kötelezett törekszik, akkor a 15 napon túli javítás is lehetséges.
A fentiekből látszik, hogy egzakt határidő nincsen, de az is látszik, hogy nem javíthat a végetelenségig a kötelezett, illevte nem várhat a végtelenségig a fogyasztó arra, hogy kicseréljék neki a terméket egy ugyanolyanra.
